Ha igazán hű akarok lenni önmagamhoz – márpedig miért ne lennék az –, akkor csak ennyit írnék magamról:

A valódi nevem Orsi. Debrecenben élek a két gyönyörű gyerkőcömmel, és a csodás, mindenben támogató férjemmel. A ’84-es évjáratot erősítem, szóval "Y generációs" vagyok (jelentsen ez bármit*).

Kreatív típusú embernek tartom magam, akit hajt az alkotás iránti vágy. …és ennyi.

*Generációs marketing – Wikipédia (wikipedia.org)

Amennyiben a fentiek ellenére mégis többet szeretnél tudni rólam, akkor az alábbiakban igyekszem egy bővebb bemutatkozást összehozni.

Ahogy már céloztam rá, a C. K. Zolya egy írói álnév. Bár ezt a megfogalmazást nem szeretem, mert én nem elbújni szándékozom, szimplán praktikus okokból választottam ezt a nevet.

Sok írói bemutatkozást olvastam, és egyvalamiben majdnem mindegyik egyezett. A „gyerekkorom óta szeretek olvasni” mondat. Én ezt nem mondhatom el magamról. Mindig is körülvettek könyvek és történetek a szüleim által, de az iskolás éveimben kifejezetten utáltam az olvasást. A fantáziám viszont igencsak élénk volt, és szerettem történeteket kreálni. Figyelni az embereket. Elképzelni, hogy mi a történetük, vagy épp az elmém által megalkotott díszletbe helyezni őket.

Édesapám halálát követően elkezdtem leírni a gondolataimat, viszont azok akkor annyira fájtak, mintha a betűk belém égették volna az általuk kifejezett fájdalmat. Ezért ezek után inkább maradtam a fejben írásnál.

A húszas éveimre újra megtaláltam a könyvekben rejlő szépséget, és egyre többet olvastam. A második gyerkőcöm születését követően egy Facebook blogba kezdtem, ahol az anyai érzéseimről írtam.

Ahogy egyre több regény került a kezembe és láttam, hogy bár nehéz, de van mód arra, hogy egy magamfajta is íróvá váljon, elhatároztam hogy leírom a történeteimet.

Sem olvasni, sem írni nem szeretek komoly hangvételű regényeket. Mindennek lelki okai vannak. Én, ha olvasok, nem akarok szenvedni. (Jaj, erről annyit tudnék beszélni…) A történeteimmel az a célom, hogy kellemes perceket okozzak az olvasóimnak, és olyanokkal is megszerettessem az olvasást, akik azt hiszik, hogy nincs rá idejük, vagy akik úgy vélik, őket fárasztja az olvasás.

Kifejezett szándékom megmutatni, hogy csak meg kell találni azt a könyvet, ami ránk van szabva, és indulhat is az utazás.